Nettó zéró kibocsátás: klímamentő célkitűzés vagy halogató taktika?

Miért nettó zéró kibocsátás?

         Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedést sikerüljön 1,5 Celsius-fok alatt tartani, az országok többségének az évszázad közepéig el kell érniük a karbonsemlegességet, azaz nullára kell csökkenteniük a szén-dioxid-kibocsátást, vagy különféle környezetvédelmi és technológiai megoldásokkal ellensúlyozniuk kell a kibocsátott mennyiséget.

         Akik már elkezdték

A két nagy üvegházhatásúgáz-kibocsátó ország, Nagy-Britannia és Franciaország törvényt fogadott el arról, hogy 2050-ig eléri a klímasemlegességet. Ugyanígy járt el Svédország és Új-Zéland is.

Több más állam szintén pontos határidőt szabott meg a nulla kibocsátás elérésére.

A klímaváltozással foglalkozó, londoni székhelyű nonprofit think-tank szervezet, az Energetikai és Éghajlatvédelmi Ügynökség (Energy and Climate Intelligence Unit – ECIU) igazgatója, Richard Black szerint a nulla kibocsátásra vonatkozó célkitűzés “valószínűleg a legjobb fokmérője annak, hogy egy nemzet komolyan gondolja mindazt, amire ígéretet tett” a 2015-ben aláírt Párizsi Megállapodásban.

         Kibocsátáscsökkentés

A károsanyag-kibocsátás valós csökkentésének az ipari szektorból kell jönnie. Bár az egyes országok kibocsátáscsökkentésre vonatkozó terveinek részletei egyelőre nem ismertek, az építkezési, szállítási, mezőgazdasági és energiaágazatban nagymértékben csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást.

A szintén igen jelentős károsanyag-kibocsátással járó légi és a tengeri szállítás jelentette probléma – amely természetéből adódóan nemzetközi szintű – megoldása még szintén hátravan.

Ugyanakkor az sem világos még, hogy az Európai Unió tagországai miként szándékoznak csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, illetve hogy a különféle kompenzációs programok széleskörű alkalmazása a klímaváltozás visszaszorítását célzó erőfeszítésekhez való hozzájárulásnak minősül-e majd.

“Egyesek a szén-dioxid-kibocsátás alapján fogják meghatározni a karbonsemlegességet vagy a nettó zéró kibocsátást” – mondta Black, hozzátéve, hogy minden más olyan kezdeményezés, amely nem jár kibocsátáscsökkentéssel – beleértve az újraerdősítést is – “egyszerűen csak a fő szennyezési forrásokkal kapcsolatos akciók hiányát próbálja leplezni”.

         “Ambiciózus célkitűzésekre” van szükség

Az IPCC 2018-as jelentése több olyan forgatókönyvet is ismertet, amelyek követésével az egyes nemzetek elérhetik a nettó zéró kibocsátást.

A globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásának legbiztosabb módja egyértelműen a fosszilis energiahordozók használatának azonnali és drasztikus csökkentése. E forgatókönyv szerint a károsanyag-kibocsátás pár éven belül elérné a tetőfokát, 2030-ra pedig csaknem a felére csökkenne.

Egy másik lehetőség az 1,5 Celsius-fokos küszöb meghaladásának elkerülésére a szén befogása és tárolása lenne, mert az elvonná a felesleges szén-dioxidot a légkörből, végső soron mérsékelve a hőmérséklet növekedését.

Egyes szakértők attól tartanak, hogy amennyiben a 2050-es céldátum mellett nem szabnak meg szakaszcélokat is, a gazdagabb országok még évtizedekig használni fogják a fosszilis energiahordozókat, mielőtt áttérnének a károsanyag-kibocsátás csökkentését célzó technológiákra.

Az ActionAid International klímapolitikáért felelős koordinátora, Teresa Anderson szerint meghatározó fontosságú lesz, hogy miként érik majd el az országok a nettó zéró kibocsátást.

“Ha az elkövetkező években nem történnek konkrét lépések, a 2050-es klímacél szinte irrelevánssá válik” – nyilatkozta az AFP-nek.

“Ambiciózus célkitűzésekre van szükség 2025-re és 2030-ra, hogy biztosak lehessünk abban, jó úton járunk, és még ma megteszünk mindent a sürgős változtatás érdekében”.

Az Európai Tanács legutóbbi, 2019. december 12-én és 13-án lezajlott ülésén az Európai Unió vezetői jóváhagyták azt a célkitűzést, hogy az EU 2050-re klímasemleges legyen, erre azonban a rengeteg szenet elégető Lengyelország hozzájárulása nélkül került sor.

Az EU-s diplomaták szerint Lengyelország a kitűzött időponttal nem értett egyet. Az ország korábban a 2070-es céldátumra tett javaslatot, majd közölte, hogy egy 2020-as jelentésben visszatér a témára.

“Megállapodásra jutottunk a klímaváltozással kapcsolatban, ami nagyon lényeges, hiszen meghatározó fontosságú, hogy Európa erős ambícióról tegyen tanúbizonyságot” – nyilatkozta akkor az ülést vezető Charles Michel, az Európai Tanács elnöke.

A 27 EU-tagország vezetői csak hosszas vita után fogadták el a konklúziókat, a Cseh Köztársaság pedig csak azt követően adta hozzájárulását ehhez, hogy világossá tették, bizonyos tagállamok számára továbbra is megengedett lesz a nukleáris energia használata.

         Az Európai Unió több keleti tagállama ellenezte a 2050-es céldátumot

Lengyelország mellett az EU más keleti tagállamai, a Cseh Köztársaság és Magyarország is kifogásolta a 2050-et céldátumra vonatkozó megállapodást. Azzal érveltek, hogy ez akadályozná nagymértékben szénfüggő gazdaságuk fejlődését, ugyanakkor kérték, hogy az Európai Unió vállalja át a megújuló energiaforrásokra való áttérésük hatalmas költségeit.

Íme milyen kihívásokkal kell szembenézniük az exkommunista keleti tagállamoknak a karbonsemlegesség felé vezető úton.

         Lengyelország “korrekt” átállást akar

Lengyelországnak 700 milliárdtól 900 milliárd euróig terjedő összegre van szüksége a zéró kibocsátás eléréséhez – nyilatkozta októberben a helyi médiának az ország akkori energiaügyi minisztere.

Az ország Belchatówban található óriási ligniterőműve a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Európában, és a ClientEarth nevű környezetvédelmi világszervezet szerint a kontinens legszennyezőbb széntüzelésű erőműve.

Mateusz Morawiecki jobboldali miniszterelnök a 2019. júniusi csúcstalálkozón arra hivatkozva utasította el a klímasemlegesség 2050-re való elérésére vonatkozó célkitűzést, hogy az megbénítaná Lengyelország dinamikus gazdaságát.

Varsó azt akarja kieszközölni, hogy az Unió biztosítsa a finanszírozást a karbonsemlegességre való “méltányos” átállás eléréséhez a 38 millió lakosú exkommunista ország számára, amely energiaszükségletének mintegy 80 százalékát szénerőművekből fedezi.

Michal Kurtyka klímavédelmi miniszter optimizmusának adott hangot azzal az EU-javaslattal kapcsolatban, miszerint csaknem egy évtized alatt 100 milliárd euró értékű beruházást kívánnak mozgósítani a zéró emisszió elérése érdekében, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy “csak a közpénzek nem lesznek elégségesek”.

A kormány tervei szerint az ország energiaszükségletének 60 százalékát fedeznék szénerőművekből 2030-ra, mely dátumtól azonban az EU ezek teljes beszüntetése mellett döntött.

Varsó úgy tervezi, hogy 2040-re 30 százalékra csökkenti a szénből nyert energia részarányát, akkorra ugyanis a megújuló forrásokból nyert energia részaránya eléri a 30 százalékot, és működésbe állítják az első nukleáris egységet.

A megújuló energiaforrások használata 2016 óta csökkent, miután a PiS-kormány (Jog és Igazságosság) blokkolta a szárazföldi szélerőművek fejlesztését. Nemrég azonban a kabinet változtatott hozzáállásán és vállalta, hogy beruház a naperőművekbe és tengeri (offshore) szélerőművekbe.

         “Csillagászati” költségek a cseheknél

A Cseh Köztársaság szintén azt szeretné, hogy az Európai Unió vállalja át a karbonsemlegesség eléréséhez szükséges és Andrej Babis miniszterelnök szerint “csillagászatinak” nevezett mintegy 26,5 milliárd eurós költségek egy részét.

Míg az uniós tagállamok többsége nullára tervezi csökkenteni 2050-re a széndioxid-kibocsátást, a csehek 80 százalékban vállalják a célkitűzés teljesítését a jelzett időpontig.

Az OTE, állami tulajdonban lévő villamosenergia- és gázszolgáltató szerint 2018-ban a Cseh Köztársaság energiaszükségletének 57 százalékát fedezték a fosszilis energiahordozók és 37 százalékát a nukleáris energia, 6 százalékát megújuló forrásokból biztosították.

Prága azt akarja elérni, hogy az Európai Unió fogadja el az atomenergiát kibocsátásmentes, azaz tiszta energiaforrásként, és tervbe vette egy több milliárd euró értékű új energiablokk építését a Dukovany-i atomerőműben. A tervek szerint az új blokkot 2036-ban adnák majd át, és 2040-re az atomenergia adná az ország energiaszükségletének 40 százalékát a 2016-ban jegyzett 30 százalékhoz képest.

A csehek energiafelhasználásuk 22 százalékát tervezik megújuló energiaforrásokból fedezni 2030-ig.

         Budapest azt szeretné, hogy Brüsszel fizessen

Magyarországnak becslései szerint 150 milliárd euróra lesz szüksége ahhoz, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon, és kizártnak tartja, hogy egyedül viselje ezt a “nehéz terhet”.

Budapest azt mondta, egyetért az ambiciózus célokkal, “de nem lehet biankó csekket kiállítani”. “Legyen világos mindenki számára, hogy sem az energia, sem az élelmiszerek nem drágulhatnak a 2050-es céldátum miatt” – fogalmazott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, hozzátéve, hogy a célkitűzés csak akkor vállalható, ha megvalósításához az Európai Unió is “komolyan hozzájárul”.

Magyarországon a fosszilis energiahordozók teszik ki az elektromosenergia-termelés 40 százalékát, a szén alapú energia a tízmillió fős ország áramszükségletének mindössze 16 százalékát fedezi.

Az országnak – amely “klíma-bajnoknak” vallja magát, és úgy tartja, hogy “azon kevés” tagállamok közé tartozik, amelyek képesek lesznek megvalósítani az EU 2030-as célkitűzéseit – meggyőződése, hogy az atomenergiára továbbra is szükség van. A nukleáris energia az áramtermelés mintegy felét teszi ki, és a felhasznált energiamennyiség harmadát képezi.