Kik a főbb európai pártok csúcsjelöltjei?

Az Európai Parlament (EP) új tagjainak megválasztása után, július 2-án kezdetét veszi az EP 2019–2024-es törvényhozási ciklusa. A mandátumot szerzett képviselők Strasbourgban tartják majd az alakulóülést, amelyen megválasztják elnöküket, a tizennégy alelnököt, valamint az öt kvesztort, illetve döntenek a parlamenti bizottságok számáról és összetételéről. Ugyanakkor új elnököt kell választaniuk az Európai Bizottság élére is.

 

A lisszaboni szerződés értelmében a tagállamok az európai parlamenti választások eredménye alapján tehetnek javaslatot az EB-elnök személyére vonatkozóan, majd az EP-nek abszolút többséggel (azaz a képviselők összlétszámának 50 százaléka plusz egy szavazattal) kell jóváhagynia az EB új elnökének kinevezését. Amennyiben a jelölt nem kapja meg a szükséges többséget, egy hónapon belül a tagállamoknak újabb jelöltet kell javasolniuk, és az Európai Tanácsnak minősített többséggel kell elfogadnia a javaslatot.

 

2014-től kezdődően a politikai pártokat arra biztatták, hogy válasszanak egy csúcsjelöltet, aki EU-szerte központi szerepet kap a választási kampány során, illetve akit később az Európai Bizottság elnöki tisztségére jelölnek. A vezető jelöltek közül az szerzi majd meg a tisztséget, akit a Tanács javasol, majd az EP-szavazáson sikerül megszereznie a képviselők többségének támogatását.

 

Az Európai Parlament kérte, hogy az Európai Bizottság elnöke a csúcsjelöltek közül kerüljön ki, amint az 2014-ben Jean-Claude Juncker esetében is történt, amikor öt európai politikai párt nevesítette listavezető jelöltjét. Mindazonáltal Emmanuel Macron francia elnök és más európai vezetők is – akik Juncker utódának nevesítéséről döntenek – bírálatukat fejezték ki az európai parlamenti választások és az Európai Bizottság elnöke közötti automatikus összefüggéssel szemben. Következésképpen megtörténhet, hogy olyan személyt fognak nevesíteni, aki nem szerepelt a jelöltlistán, de az így javasolt személynek is szüksége lesz az Európai Parlament jóváhagyására.

 

Az Európai Bizottság vezető tisztségét betöltő személyről tehát az Európai Parlament dönt, miután a tagállamok állam- és kormányfői az EP-választások eredménye függvényében nevesítik jelöltjüket, aki a csúcsjelöltek közül kerül ki. Ily módon 2014-ben döntöttek első ízben, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje lett az EB elnöke.

 

2018 végén és 2019 elején a legtöbb európai párt megtette javaslatát az EB-elnöki tisztségre szánt csúcsjelölt személyét illetően. Az Európai Bizottság elnöki tisztsége az egyik legfontosabb köztisztség az EU struktúrájában. Az unió végrehajtó testületének jut az a szerep, hogy szemmel tartsa az EU-s szerződések betartását, hogy jogszabálytervezeteket dolgozzon ki, és EU-n kívüli országokkal folytasson tárgyalásokat, többek közt a kereskedelem terén.

 

Az Európai Néppárt a 2018. november 8-ai, Helsinkiben tartott kongresszusán döntötte el, hogy csúcsjelöltje Manfred Weber, a Keresztényszociális Unió tagja lesz. A 46 éves Weber 2002-ben kezdte meg politikai pályafutását a bajor tartományi gyűlés tagjaként, majd 2004-ben az Európai Parlamentbe választották. 2014-től az EPP európai parlamenti frakcióvezetője.

 

Amennyiben a 2019-2024-es időszakban ő fogja betölteni az EB-elnöki tisztséget, Manfred Weber lesz a második német ebben a funkcióban Walter Hallstein után, aki 1958 és1967 között volt a végrehajtó testület vezetője. Abban az időben az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség még csak hat tagállamból állt: Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg alkották.

 

Az 57 éves, holland nemzetiségű Frans Timmermanst 2018. december 7-én és 8-án, Lisszabonban tartott kongresszusán választotta csúcsjelöltjének az Európai Szocialisták Pártja (PES). Timmermans jelenleg az Európai Bizottság első alelnöke. 1998-ban választották be először a holland parlamentbe. 2007-től 2010-ig európai ügyekkel megbízott államtitkár volt, majd 2012-től 2014-ig a külügyi tárcát vezette Mark Rutte miniszterelnök kormányában.

 

A Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában (ACRE) 2018. november 14-én a cseh Jan Zahradilt helyezte jelöltlistája élére. Az 55 éves Zahradil az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) európai parlamenti csoportjának frakcióvezetője, valamint a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában (ACRE) elnöke. EP-képviselői karrierjének kezdete, azaz 2004 előtt a cseh parlament tagja volt.

 

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) március 21-én, Brüsszelben jelölte ki hét tagból álló jelöltcsoportját, amelynek az Európa Csapat (Team Europe) nevet adta. A következők alkotják: Nicola Beer (49 éves, 2017-től a német parlament tagja), Emma Bonino (71 éves, az olasz szenátus tagja), Violeta Bulc (55 éves, szlovén, 2014-től szállításért felelős uniós biztos), Cseh Katalin (30 éves, magyar, a Momentum Mozgalom alapító tagja), Luis Garicano (52 éves, spanyol közgazdász, az ALDE alelnöke), Guy Verhofstadt (66 éves, volt belga kormányfő, az ALDE frakcióvezetője az EP-ben) és Margrethe Vestager (51 éves, dán, jelenleg versenyjogi uniós biztos).

 

Az Európai Zöld Párt a 37 éves Ska Kellert és a 42 éves Bas Eickhoutot helyezte jelöltlistája élére 2018. november 23–25-én, Berlinben tartott kongresszusán. Ska Keller német, az EP-ben a Zöldek társ-frakcióvezetője. 2009-ben került először az európai törvényhozó testületbe, és a 2014-es EP-választásokon is az Európai Zöldek csúcsjelöltje volt. A holland Bas Eickhout 2009-től európai parlamenti képviselő.

 

Az Egyesült Európai Baloldal csúcsjelöltjei az 56 éves Violeta Tomič és a 62 éves Nico Cue. Tomič 2014-től a szlovén parlament tagja és a Levica párt társkoordinátora. A belga Nico Cue a vallon és nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedő alakja, 12 évig a FGTB (Federation Generale du Travail de Belgique) szakszervezetben a belga-vallon vas- és fémipari munkások szakszervezetének főtitkára volt.