Brüsszel - Az Északi Áramlat 2 (Nord Stream 2) elnevezésű projekt - amelyet Németország támogat, az Amerikai Egyesült Államok és Donald Trump elnök azonban bírál - bejelentése óta megosztja Európát. Nézzük, mi a tét!

Ukrajna mint tranzitország kiiktatása

Az Északi Áramlat 2 földgázvezetéket - amely a tervek szerint 2020 elejétől válik működőképessé - évi 55 milliárd köbméternyi szállítási kapacitásúra tervezték, azaz gyakorlatilag megduplázná az Oroszországból Németországig földgázt szállító első Északi Áramlat kapacitását.

A vezeték öt ország területi vizén haladna át, amelyek közül Oroszország, Finnország, Svédország és Németország jóváhagyta a projektet, Dániában azonban még nem zárult le az eljárás.

A Balti-tenger alatti útvonal lényege, hogy ezáltal az Északi Áramlat 2 gyakorlatilag elkerüli Ukrajnát, amelynek igen konfliktusos a viszonya Oroszországgal.

Miután az orosz földgázzal való ellátás fő eszközévé vált, az Északi Áramlat 2018 elején karbantartási munkálatok miatt visszaesett e tekintetben (30 százalékkal). Az Európai Bizottság kimutatásai szerint a tavalyi harmadik negyedévben Ukrajnán keresztül érkezett az oroszországi gáz 48 százaléka.

Eleget tenni az európai keresletnek

Az Északi Áramlat 2 elnevezésű projekt vezetői azzal indokolják a meglévő vezetékpár kapacitása megduplázásának szükségességét, hogy a következő húsz évben az Európai Unió kénytelen lesz mintegy 120 milliárd köbméterrel több földgázt importálni, hogy eleget tegyen az egyre növekvő keresletnek.

Európa jövendőbeli gázszükséglete tekintetében megoszlik az elemzők véleménye, abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a gázimport növekedni fog, mivel a belső termelés csökken - állítja az Oxford Institute elemzője, Thierry Bros.

A szakember hozzáteszi, mivel a norvégiai vagy észak-afrikai import aligha növelhető, az orosz földgáz és a cseppfolyósított földgáz (LNG) jelentheti a megoldást.

Az Európai Unió által importált földgáz nagy része Oroszországból származik (2018 harmadik negyedévében az orosz gáz tette ki az importált mennyiség 47 százalékát), aztán Norvégia (34%), majd az Észak-Afrikából (11%), illetve Észak-Afrikából (8%) származó cseppfolyósított földgáz következik a sorban.

A projekt megosztja Európát

Az Európai Bizottság továbbra is meglehetősen óvatos a projekttel kapcsolatban. Anélkül, hogy meg tudná akadályozni, meg akar győződni arról, hogy a projekt összhangban van az európai energiapiacra vonatkozó rendeletekkel, különös tekintettel a konkurenciára vonatkozó előírásokra.

Több megfigyelő úgy tekinti a gázrendszerre vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot, - amelynek célja, hogy biztosítsa, hogy az EU-ba belépő gázvezetékek megfeleljenek az EU energiapiacára vonatkozó előírásoknak (az árak átláthatósága, a beszállítók és az infrastruktúra-üzemeltetők tevékenységének elkülönítése) -, mint a Nord Stream 2 jobb szabályozására szolgáló eszközt.

A projektet ellenző országok közül legtöbbször Lengyelország és a keleti országok hallatják hangjukat.

Németország, amely a leginkább védelmébe vette a tervet, az amerikai elnök heves támadásainak célpontjává vált.

Az Európai Politikai Központ (EPC) elemzője, Marco Giuli nemrég megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok mindig is ellenezte ezt a projektet”, jelezve, hogy a német politikában alapvető ellentmondás van, amennyiben elkötelezett a szankciórendszer mellett, de „nem képes felismerni a Nord Stream 2 politikai dimenzióját”.

A projekt a többségi tulajdonos orosz óriás Gazpromot számos európai társasággal, köztük a német Wintershall és Uniper csoporttal, a holland-brit Shell-lel, a francia Engie-vel és az osztrák ÖMV-vel társítja.

Az amerikai érdek

A nagy gáztermelő Egyesült Államok, Donald Trump elnök személyes támogatásával nemrég indított kereskedelmi célú támadást újabb felvásárló piacok felderítésére.

A mai napig az Egyesült Államok exportja elsősorban dél-amerikai és ázsiai piacokra irányult, ahol az árak magasabbak.

Katar továbbra is az EU fő LNG-szállítója. Az amerikai LNG aránya elérte a 3% -ot, de az Európai Bizottság szerint ezek az egyesült államokbeli áramlások „kézzelfogható módon nőttek 2018 végén".