EP: Az EU következő többéves költségvetésének kiegyensúlyozottnak kell lennie, és új saját bevételi forrásokat kell bevezetni

Az Európai Unió (EU) előtt álló új kihívások megkövetelik, hogy az új többéves (a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló) pénzügyi keret kellőképpen kiegyensúlyozott legyen ahhoz, hogy egyrészt az eddigiekhez hasonló mértékű ráfordításban részesüljenek az immáron hagyományosnak számító szakpolitikák, másrészt legyenek források az új kihívásokra, köztük a klímaváltozás elleni küzdelemre, a védelem és a biztonság megerősítésére vagy a digitalizációra.

Ezt emelték ki Az Európai Unió hosszú távú, 2021-2027-es költségvetése címet viselő szemináriumon is, amelyet az Európai Parlament (EP) múlt heti plenáris ülése közben tartottak meg Strasbourgban az EP-t a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokon képviselő csapat tagjai, valamint a tagállamokból érkezett újságírók részvételével.

Az EU hosszú távú költségvetésének bevételeit a tagállamok hozzájárulásai, a nem EU-tagállamokból importált termékekre kiszabott vámtarifák, valamint az uniós versenyjogi szabályok megsértése esetén kiszabott büntetések képezik.

Az Európai Parlament álláspontja – miszerint a többéves költségvetés a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének (Gross National Income – GNI) 1,3 százalékát (2018-as árakkal számolva ez 1.324,1 milliárd euróra rúgna) kellene hogy kitegye szemben az Európai Bizottság által javasolt 1,1 százalékkal – a finanszírozási módok megreformálását vonná maga után. Az új rendszer egyszerűbb lenne, és új bevételi forrásokat vezetne be. Ilyen lenne az új vállalati adó (amely magában foglalná a digitális ágazatban tevékenykedő nagyvállalatok megadóztatását is), az emissziós kvóták kereskedelmi rendszere vagy a műanyagra kivetett adó.

Az EU jelenlegi, azaz 2014-től 2020-ig érvényes költségvetése 963,5 milliárd eurót tesz ki.

Az EP tárgyalócsapatának tagjai hangsúlyozták, hogy a 2021-2027-es időszakra vonatkozó új többéves költségvetésnek biztosítania kell a főbb szakpolitikák – a közös mezőgazdasági politika és a kohéziós politika – folytonosságát, ugyanakkor az EU vállalásait és politikai ambícióit a rendelkezésére álló pénzügyi eszközökhöz kell igazítania.

Az Európai Parlament támogatja többek között a Horizon Europe nevet viselő program 120 milliárd euróval való támogatását, illetve az Erasmus+ programra 2014 és 2020 között szánt keret megtriplázását a 2021 és 2027 közötti időszakra.

Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy az EP támogatja az uniós költségvetés védelmét szolgáló új mechanizmust, amelyet a jogállamisági feltételek be nem tartása vagy az EU értékei elleni szisztematikus támadás esetén alkalmaznának.

Jan Olbrycht európai uniós képviselő, az EP költségvetéssel kapcsolatos társ-jelentéstevője megerősítette az EP azon álláspontját, miszerint az Európai Unió 2021-2027 közötti költségvetése a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének 1,3 százalékát kitevő összeg kell hogy legyen ahhoz, hogy a hagyományos politikákat tovább tudják vinni.

“A gond az, hogy nehéz egyöntetű döntést hozni a Tanácsban. Mi ismertettük álláspontunkat és most várunk. Azt szeretnénk, hogy az Európai Unió a Brexit előtti szinten folytassa tovább a munkát. Semmit nem akarunk megakadályozni, de nem lehet kizárni egy esetleges patthelyzetet” – mondta a szemináriumon a lengyel EP-képviselő, aki az Európai Néppárt (EPP) tagja.

A másik társjelentéstevő, Margarida Marques azt nyomatékosította, hogy az EU többéves költségvetésével kapcsolatos végső jóváhagyást az Európai Parlamentnek kell megadnia, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha politikai megállapodás születik a saját források kapcsán.

“Hangsúlyozni szeretném, azt akarnánk, hogy az Európai Tanács február 20-i ülésén szülessen döntés vagy legalább egy ütemterv a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban” – fogalmazott a portugál szocialista EP-képviselő.

Marques hozzátette, a nettó befizető országok nyernek a legtöbbet a belső piacból, ezzel is sugallva, hogy érthetetlen számára a “takarékos ötöknek” (angolul: frugal five) nevezett országcsoport (Ausztria, Dánia, Németország, Hollandia, Svédország) álláspontja. Ezek az országok ugyanis ellenzik, hogy a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük több mint 1 százalékával járuljanak hozzá az EU költségvetéséhez, hogy abból az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság új prioritásainak – köztük az európai zöld megállapodás – finanszírozására is fussa. Ők a hozzájárulás emelése helyett inkább csökkentenék a kohéziós és az agrárforrásokat.

Egy másik A kohézió barátai nevet viselő, 16 tagállamból álló csoport – ennek tagja többek között Románia is – azt akarja elérni, hogy a kohéziós politikákra szánt alapok ne csökkenjenek a következő költségvetési ciklusban.

Valerie Hayer EP-kéviselő (a Renew Europe csoport tagja), az EP saját forrásokkal kapcsolatos társjelentéstevője azt mondta, az lenne a cél, hogy az EU költségvetésének 40 százalékát a tagállamok bruttó nemzeti jövedelméből érkező befizetések, 60 százalékát pedig a saját források tegyék ki.

Jelen pillanatban a többéves pénzügyi keret mintegy 70 százaléka GNI-alapú forrás, 12 százaléka a hozzáadottérték-adón (héa) alapuló hozzájárulás, 13 százalékát pedig egyéb jövedelmek – például az EU személyzete által fizetett jövedelemadó vagy az uniós versenyjogot megsértő vállalatok által befizetett büntetések – adják.

Az Európai Parlamentnek az az álláspontja, hogy az új saját bevételi forrásokat jobban össze kell hangolni az EU-politikák által prioritásként kezelt területekkel.

Az EP tárgyalócsapatának vezetője, a költségvetési szakbizottság (BUDG) elnöke, Johan Van Overtveldt üdvözölte az Európai Tanács elnöke, Charles Michel indítványát, amely kompromisszumot szorgalmaz a tagállamok között az EU többéves költségvetésével kapcsolatban, és optimistának vallotta magát.

Charles Michel február 14-én ismertette a következő hétéves költségvetés tervezetét, amely a bruttó nemzeti jövedelem 1,074 százalékában szabná meg a tagállamok kötelezettségvállalását. Ez képezi majd a tárgyalások alapját a február 20-i uniós csúcstalálkozón, amelytől a 27 tagállam álláspontjának közeledését remélik.

Becslések szerint az új műanyagadó, valamint a szállítási ágazatot is lefedő karbonadó évi 14 és 15 milliárd euró közötti többletbevételt jelentene, ami pótolná azt a – hét évre számolva – mintegy 75 milliárd eurós veszteséget, ami az Egyesült Királyság kilépésével érte az EU költségvetését.

Az Európai Unió hosszú távú költségvetése, amelyet többéves pénzügyi keret néven is emlegetnek, megszabja egy legalább ötéves időszakra, hogy maximum mennyit költhet az Unió az egyes szakpolitikákra. Az utóbbi időben a keret hét évre szólt. Azzal, hogy az Európai Uniónak az évi költségvetések mellett van egy hosszú távú költségvetése is, a cél kiszámíthatóbbá tenni a büdzsét, hogy a hosszú távra tervezett uniós programok ne legyenek kitéve az évente változó büdzsé bizonytalanságainak. A kiszámíthatóság nagyon fontos például azon tudósok számára, akik többéves kutatóprogramban vesznek részt.

A hosszú távú költségvetésnek bizonyos fokú rugalmassággal kell rendelkeznie, hogy kezelni tudja az előre nem látható válságokat és vészhelyzeteket. Számos biztosítékot beleépítenek, hogy váratlan esetekben a pénzt ott használhassák fel, ahol a leginkább szükség van rá. Az EU szolidaritási alapját például arra tervezték, hogy pénzügyi támogatást nyújtson egy tagállamnak súlyos katasztrófa esetén. Az európai globalizációs alkalmazkodási alapból olyan személyeket támogatnak, akik a globalizáció vagy a pénzügyi-gazdasági válság miatt veszítették el a munkájukat.

Az egyes nemzeti költségvetésektől eltérően az EU költségvetése inkább a beruházásokon alapul. Nem a szociális ellátást, az alapfokú oktatást vagy a védelmet finanszírozzák belőle, hanem a kulcsfontosságú területekre összpontosít, hogy fellendítse a gazdasági növekedést és a versenyképességet a tagállamokban.

Az Európai Unió költségvetése előtérbe helyezi a kutatást és az innovációt, a transzeurópai hálózatokba történő beruházásokat, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztését, amivel a cél a növekedés fellendítése és a munkahelyteremtés az EU-ban. A jelenleg érvényben levő hosszú távú költségvetésben a közös uniós agrárpolitika, a közös halászati politika és a környezetvédelem kapja a legtöbb támogatást. Ezeket a kohéziós politika követi, amelynek célja az EU régióinak fejlettségi szintje közötti különbség csökkentése. A hosszú távú költségvetésből finanszírozzák ugyanakkor a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési projekteket is.