A Huaweit érintő 5G körüli korlátozások tesztelik az északi versenytársak “sávszélességét”

Az ötödik generációs (5G) mobilszolgáltatást nyújtó Huaweit korlátozó szigorúbb brit és uniós szabályok nagyszerű lehetőséget biztosíthatnának a versenytársak, a Nokia és az Ericsson számára, ám ezeknek a vállalatoknak nehézséget jelenthet a megnövekedett kereslet kielégítése – figyelmeztetnek az elemzők.

A fokozódó biztonsági aggályok miatt január 28-án Nagy-Britannia 35%-os felső limitet vezetett be a „magas kockázatú gyártók” részvételére az ország következő generációs távközlési hálózatának kiépítésében.

A változás a Huawei kínai óriást érinti, amelyet a kritikusok azzal vádolnak, hogy Peking ellenőrzése alatt áll, bár ezt az állítást a Huawei határozottan visszautasítja.

Az Európai Unió iránymutatásokban sürgette a tagállamokat, hogy kerüljék a függőséget a „magas kockázatú” szállítóktól, de tartózkodott attól, hogy megnevezze a Huaweit, vagy teljes tilalmat rendeljen el.

Első látásra e bejelentések haszonélvezői a Huawei két nagy vetélytársa, a Nokia és az Ericsson lenne.

“A British Telecommunications szerint 500 millió fontba (660 millió dollárba) fog kerülni a Huawei lecserélése, és ennek az összegnek a jelentős része a Nokiához és az Ericssonhoz kerülne” – nyilatkozta az AFP-nek Matthew Howett, az Assembly Research elemzője.

A Nokia üdvözölte az EU irányelveit és elkötelezettségét a kiberbiztonság mellett, és nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „az 5G bizalommal és biztonsággal kezdődik és végződik”.

Az Ericsson szintén üdvözölte az EU-országok által elfogadott „átfogó megközelítést”. „Az Ericsson kész támogatni ezt a folyamatot az európai polgárok és az üzleti vállalkozások magas szintű védelmének biztosítása érdekében”.

Az ipari elemzők azonban azt állítják, hogy egyáltalán nem lesz egyszerű a piacvezető Huawei által felszabadított piaci kereslet kielégítése.

A Huaweit széles körben úgy tekintik, mint a legfejlettebb, szupergyors adatátvitelre képes 5G technológia szállítóját, amely az önálló vezetésű autókhoz és a gyárakban vagy a műtőkben dolgozó, távvezérlésű robotokhoz szükséges.

“Vitát kell nyitni a Huawei vezető szerepéről és arról, hogy a Nokia és az Ericsson mennyire készek megfelelni az elvárásoknak a következő hároméves időszakban” – mondta Howett. „Képesek lesznek-e időben szállítani a hálózatüzemeltetőknek a szükséges berendezéseket?” – vetette fel az elemző.

A Nokia tavaly az 5G-hálózatok piacán zajló heves verseny körülményei között csökkentette 2020-as bevétel-előrejelzését, míg Rajeev Suri vezérigazgató minimalizálta a cég késedelmét bizonyos megrendelt berendezések szállításában.

“Az európai fogyasztók meg fognak érezni az igények kielégítésében fellépő bármilyen nehézséget” – nyilatkozta Neil Mawston, a Strategy Analytics okostelefon részlegének elemzője.

         Nemzetközi aggodalmak

Nagy-Britannia és az EU nem az első olyan hatalom, amely a kínai hálózati berendezések körüli biztonsági kérdések miatt aggódik.

Washington teljesen betiltotta a Huawei részvételét az USA ötödik generációs mobilhálózatának bevezetésében.

Egy ipari kalózkodással kapcsolatos botrány kapcsán az indiai kormány 2010-ben már több hónapra betiltotta a kínai telekommunikációs berendezések behozatalát.

Anders Elgemyr, a Carlsquare befektetési bank telekommunikációs elemzője szerint a Nokia és az Ericsson máris profitál a helyzetből, mivel a szolgáltatók kezdtek eltávolodni a Huaweitől, mivel ügyfeleik elveszítésétől tartanak.

“Ha azért veszítesz vásárlót, mert Huawei berendezést használsz, akkor mellőzöd azt” – nyilatkozta az AFP-nek Elgemyr.

Január 31-én a Nokia és az Ericsson szerződést kötött Európa egyik legnagyobb mobilszolgáltatójával, az Orange France-szal, hogy 5G-hálózatot telepítsen Franciaországba.

A hálózati szerződésekért folytatott harc azonban nem csillapodik Európában, mivel az Orange más piacain, például Spanyolországban, Belgiumban, Lengyelországban és Romániában, Huaweit használt.

Németországban a kínai cég a Telefonicával kötött szerződést az 5G biztosítására.

Az Ericsson január közepén azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy összesen 79 szerződést írt alá az 5G telepítésére, míg a Nokia 63-at jelentett be. Ugyancsak az AFP-nek a Huawei arról beszélt decemberben, hogy 65 szerződése van.

Elgemyr arra számít, hogy a Huawei visszavág, és agresszív politikát folytat az ázsiai, a dél-amerikai, a közel-keleti és az afrikai piacokon – ami az eddiginél is nagyobb nyomást gyakorolhat a Nokiára.

Időközben a kritikusok azzal vádolták a Huaweit, hogy tisztességtelen állami támogatást élvez.

Az éves beszámolók elemzése nyomán a Wall Street Journal arra jutott, hogy 2013 és 2018 között a kínai cég 17-szer több állami pénzben részesült, mint a Nokia, míg az Ericsson semmit nem kapott.

         Politikai kötélhúzás

A válasz arra a kérdésre, hogy hosszú távon ki profitál ebből a helyzetből, részben attól függ, hogy a brit és az EU új rendeleteit miként alkalmazzák a gyakorlatban.

“A külső 5G-hálózatok 35%-os brit korlátja rugalmas iránymutatás vagy merev leállítás lesz?” – teszi fel a kérdést Neil Mawston. “A 35%-os brit limit politikai fedezékül szolgál, hogy végül lenullázzák a Huaweit?”

Az Egyesült Államoktól eltérően Nagy-Britannia az elmúlt 15 évben Huawei technológiát alkalmazott rendszereiben.

Az amerikai tisztségviselők azonban továbbra is kitartanak azon véleményük mellett, hogy “nincs biztonságos opció”, hogyha a Huawei a hálózat bármely részén jelen van, és nincsenek meggyőződve arról, hogy elégséges az EU és az Egyesült Királyság azon terve, hogy kizárja a kockázatos szolgáltatókat olyan „érzékeny színterekről”, mint például a nukleáris helyszínek és a katonai bázisok.

“Az 5G fölötti politikai harc az évtized hátralévő részében folytatódni fog” – jósolta Mawston.